2017. május 14., vasárnap

12. rész

"Milyen érdemem becsülöm, amely
Ne volna, bármire, büszke rabod?"
William Shakespeare

//Ginger//
Két napig inkább otthon gyakoroltam. Már amit tudtam. Tulajdonképpen féltem vele szembe nézni, s leginkább attól, hogy nem bocsájt meg. Felhívtam Keiokot. Elmeséltem neki mi történt. Valamilyen szinten igazat adott nekem. Úgy gondolja kell egy erős jellem, aki keményen megpróbálja visszafogni. Viszont megerősítette, rosszul tettem, hogy mind ezt feldúlt állapotomban mondtam. Mert tényleg a rosszindulat vezérelt. Küldtem egy SMS-t Zain-nek. Elhívtam a parkba, részletes helyszín leírással, véletlenül se kerüljük el egymást. Természetesen egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy eljön. Azért én elmentem délután fél kettőre. Épp a lábam alatt lévő apró kövecskékkel játszottam, amikor megláttam a padon ülni. Pontban ott, ahová meghívtam. Hosszas bocsánatkérésem közepette - még a büszkeségem is sikerült eldobnom - félbeszakított. Ezerwattos mosolyával csak annyit mondott: "Igazad van. Jól esik, amiért aggódsz értem. De ezt kifejezhetted volna egy szimpla szeretlek szóval is."
Azt hittem felképelem. Micsoda beképzelt majom! Hitetlenségemet félretéve végül beültünk egy kávézóba és beszélgettünk úgy mindenről. Vele akármiről el lehet beszélgetni. Az idő csak úgy repült a társaságába, így vacsora idő után sikerült haza esnem. Ezzel elértem apa még nagyobb ellenszenvét irántunk.

Sokkal előbb besiettem a tornaterembe. Úgy sem szeretek a lányokkal öltözni, megkímélem magam egy csomó csacsogástól. Zain bent állt a teremben nekem háttal. Halk léptekkel nekifutásból a hátára ugrottam.
-Helló Zaynie! - üdvözöltem jókedvűen. Lábaimat dereka köré csavartam, biztos, ami biztos. Karjait combjaim alá helyezte ezzel megtartva engem.
-Hogy vagy vörös? - nevetett. 
-Picikét izgulok. - kezemmel óvatosan nyakát karolva közelebb hajoltam hozzá -A versenyen azért majd ott leszel a közelemben?
-Végig. - ígérte meg. Megköszörülte a torkát majd mély levegőt véve megkérdezte -Esetleg a verseny után lenne kedved velem eljönni valahová? Kikapcsolódni. Külföld vagy akármi. 
Elállt a szavam. Meghívott. Te jó ég! Hihetetlen izgatott lettem, a vér buzgón, forróan kezdett száguldozni ereimben. 
-Jól hangzik. - fúrtam égő arcom vállába -Még beszélünk róla. 
-Jó. - hálás vagyok, amiért nem erőlködik, amiért nem mond többet. Legbelül szerintem tudja mennyire akarok menni, vele lenni. Leírhatatlan érzés, elképzelem, ahogy egy tengerparton pihenünk ketten, aztán elmegyünk várost nézni. Akarom. Már most.
-Malik. - kuncogtam a fülébe, amikor még mindig csak álltunk -Ki kéne pakolni!
-Ahj. - rakott le -Elképzeltem kettőnket, ahogy a tengerparton pálmafák közt kifeszített függőágyon pihenünk. - sóhajtott fel. Megragadtam a kezét és a gerenda felé húztam. Megfogta az egyik, én a másik végét majd beemeltük. Nehezebb volt, hogy csak ketten cipeljük. Alá behúztuk a szőnyegeket.
-Menj melegíts be. A többit én kipakolom. - eleget téve kérésének félre álltam melegíteni. A lányok bejöttek és körülöttem ők is készülődtek. Sajnos akarva, akaratlanul meghallottam, hogy rólam beszélnek. Nemcsak Tina balról, mindenki körülöttem. Jelzőkkel illettek, hol szebbekkel, hol csúnyábbakkal. Figyelmen kívül hagytam, akármennyire is nehéz volt. Lin sétált oda hozzám. Kezét biztatóan a vállamra tette.
-Én örülök, hogy vagy Zain-nek. - kedvesen vizsgálta arcom, mely elkeseredve fordult felé.
-Köszönöm. - csupán ennyit mondtam. Tulajdonképpen miért is foglalkozom velük? Alaptalan minden, amit mondanak. Csöpög a rosszindulat. Szét akarnak szedni a verseny előtt. Nekem meg van elég problémám, kit érdekelnek pont ők?

 ღღღღღ

Kezeimet tördeltem. Hol rá, hol az útra néztem. Folyamatosan zúgott az agyam, fáradt vagyok. Leginkább lelki értelemben. Csak szeretnék bebújni a takaróm alá, filmet nézni közben chipset enni. Ami tornász szemmel nézve... Nos gáz. Megálltunk a parkolóban. Tekintetemet felvezettem a kapu felett lévő szövegre "Feltámadtunk". Szívem nagyot dobbant, hirtelen félelem ölelte körbe. Mintha tövises kötéllel csomót kötnének rá. Elborzadok, ahogy kiszállva megcsap a hideg szél. Ott bent van Ella. Szorosan mellette haladok. A kiépített kövesúton haladva a sírokat nézem. Egy különösen feltűnik. Olivia Benson mindössze tizenkilenc évet élt. Idézetében a következő sor áll: "Ámokfutó áldozata lettem." Őszintén. Hány ember feküdhet itt más hibájából? Vajon fiatalok hányan vannak? Ami még inkább foglalkoztat... Miért kellett így lennie?  
Ahogy Zain-re nézek egész egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy miatta pihen itt az a lány, akit szeretett és most is szeret. Elvégre tapasztaltam, úgy vigyáz mindenkire akárcsak a saját életére. Baleset volt. Elkerülhetetlen baleset. Apa szavai fészkelődtek gondolataimba. Ő Javadd-ot tartja felelősnek a történtekért. Én - akármennyire is elvetemültnek hangzik - bízok benne, ha az életemről van szó akkor is. Balra fordulunk majd végig az ötödik sorig. Rögtön az első sír Ella-é. Zain lehelyezi a gyertyákat és öngyújtóval gyújtja meg. Kiveszem a tartóból a virágot, az újat lefektetem a kőre. Míg a régit kidobom, addig a tartót a csap alá helyezem. Megengedem friss vízzel. Visszaérve beleteszem a gyönyörű rózsákat. Fehér szirmaik tele vannak élettel. Eleve a fehér szín az életet, a tisztaságot szimbolizálja. Gondolom ez jellemző volt Ella-ra is. 
Némán ülök le mellé a padra. Szólnék valamit, de torkomba forr a szó. Így kezemet szimplán az övére helyezem. 
-Sajnálom. - hideg zuhanyként ér váratlan megszólalása.
-Mit?
-Amiért kiállhatatlan voltam az elején. Csak annyira bosszantott. - most az első találkozásunkra gondol? Arra miképp viselkedtünk egymással? Mivel megakadt kérdéssel próbálom ösztönözni a folytatásra.
-Mi bosszantott? 
-Te. - én?! -A megjelenésed. Az ártatlan tekinteted. Az egészben az, hogy vonzottál. 
-Vonzottalak? - idiótán érzem magam amiért minden mondata után kérdezgetem. 
-Igen. Utáltam az érzést. Ijesztőnek tartottam újra érezni egyfajta vágyódást. Aztán később hasonlítgatni kezdtelek Hozzá. Annyira kerestem benned mindazt, ami Ella-ban megvolt. Bármennyire is erőlködtem rájöttem sosem lesz senki ugyanolyan, mint ő. 
Világos. Senki. Soha sem helyettesítheti őt senki. 
-Kibaszottul tökéletesnek talállak. 
Ajkaim elnyílnak. Összerakosgatom az apró információmorzsákat. Ezzel mire akar célozni?
-Kibaszottul kellesz nekem. - vallomása sokkolt. Annyi mondani valóm van neki mégis minden mélyen legbelül ragadt. Ráfeküdtem vállára. Pillanatokig csak meredtünk magunk elé. A hallottakat emésztettem, ő meg elbambult. Kíváncsi vagyok mi járhat a fejében.
-Haza kéne mennem. 
-Elviszlek. 
Nem ellenkeztem. Szerettem vele lenni. Az úton haza felé leginkább a bajnokságról társalogtunk. Kerültük a temetőben történt dolgokat. Zenét hallgattunk, énekelgettünk. Egyszóval hazáig a lehető legjobban szórakoztunk. Otthon mindketten kiszálltunk. A ház előtt a kulcs megkeresésével szerencsétlenkedtem. A táskám legmélyén megtaláltam, ehhez viszont a tartalmát Zain kezébe kellett nyomnom. Lábbal löktem be az ajtót, már búcsúzóra vettem a formát, azonban az úr besétált. Kibújt a cipőjéből és megállt az előszobába rám várva. Én is kibújtam cipőimből. 
-Ühm. Fent van a szobám. - ilyen béna szöveget! Aranyos mosollyal ajándékozott meg. Előre indultam, gyorsan szedtem a lábaim. Közel éreztem szinte a hátamra simult. Benyitottam az ajtón. A táskát ledobtam a szekrények mellé. Addig kényelmesen helyet foglalt az ágyamon. Odaültem mellé. Elmélkedve néztem.
-Mit csináljunk?
Vállat vont. Kezeivel magára húzott. Levegőt is elfelejtettem venni. Gyöngéden mocorogtam rajta kicsit. Jobban mondva átmásztam rajta a fal felé. Hozzá préseltem magam. Kezemet mellkasára helyeztem, éreztem szívének egyenletes, békés ütemét. Észrevéve vacogásom magunkra húzta a takarót. Az éjjeliszekrényemre nyúlva elvette a könyvet. Félig átölelve elkezdte lapozgatni.
-Shakespeare rajongó vagy? - vigyorodott el.
-Ühüm. Szeretem. - gyűrögettem nyakánál a pólóját, persze vigyázva nehogy erősebben húzzam meg. Megállt az egyik oldalon és elkezdte felolvasni.

-Azt mondod, kegyetlen, hogy nem szeretlek?
Hisz magam ellen pártodat fogom!
Nem terád gondolok, míg önfeledten
Vagyok, kedvedért, saját zsarnokom?

Gyűlölőidet nem együtt gúnyoljuk?
S akit megvetsz, barátom lehet-e?
S ha haragszol rám, nem állok-e bosszút
Magamon úgy, hogy jajdulok bele?

Milyen érdemem becsülöm, amely
Ne volna, bármire, büszke rabod?
Hibád is imádattal tölti el
Lelkem, hogy szemmel kormányozhatod!

De csak gyűlölj, ismerlek: aki lát,
Olyat szeretsz, s én vak vagyok reád.


-Amikor haragudtál rám... - susmogtam oldalába -Tényleg "belejajdultam".
-Igazat mondtál. Az fájt a legjobban. - nyomott puszit a fejemre. Ekkor gyomromban ezernyi pillangó repdesett fel, szétszedve ezzel egész bensőmet. Most életemben először tényleg úgy érzem valaki önzetlen szeretettel foglalkozik velem. Mindenért. Erősebbnek érzem magam mellette. Szemeimet lehunytam. Kellemes férfias hangja újra betöltötte a szoba csendjét. Folytatta az olvasást. Hallgattam, közben egyetlen egy kérdés lebegett előttem. Beleszerettem?
 

Dárga tornászok!:3
Megérkezett az új rész. Sajnálom amiért ennyit kellett rá várni. 
Remélem elnyerte tetszéseteket. 💕
Szép hetet!💗 
xxKatie

2017. április 26., szerda

Csúszás

Drága tornászok!
Tudom a legutóbbi résznél megígértem, hogy szünetben még lesz rész. Nos ezt jóval lekéstem... Bocsánatot kérek. Sajnos ihlet hiány, jómagam szétcsúszása és egyéb okok miatt nem érkezett meg az ígért rész. Igyekszem minél előbb orvosolni a problémát. 
Addig is csodálatos hetet&hétvégét kívánok nektek! 💕
xxKatie


2017. április 10., hétfő

11. rész

"Az ember ne veszítse el az eszét és ne veszekedjék azokkal, akik ragaszkodnak hozzá"
Pierre de Marivaux

//Zain//
-Khm. - köhintettem -Zavarok? - egész egyszeriben olyan hirtelen lettem dühös, hogy az leírhatatlan. Miért ölelgeti folyton? Egyre többször. Testvériség ide vagy oda... Zavar.
Hangomra szétugrottak, mindketten zavartan néztek felém. Az ajtófélfában néztem, hol az öcsémre, hol Ginger-re. Még mindig a kérdésemre várok választ. 
-Dehogy. - törte meg végül a csendet Ginger. Bátortalanul, de odajött, Rabi pár lépéssel lemaradva utána -Gyakoroltunk. - torpant meg végül előttem. 
-Ja, láttam. - feleltem mogorván -Mindenesetre csak szólni akartam, másfél óra múlva találkozónk lesz egy másik tornász edzővel, illetve pár tornásszal. - hadartam el amire megkértek apámék -Még valami! Elegánsan öltözzetek be, étterembe megyünk. - tekintettem rájuk unottan. Azzal megfordultam és otthagytam őket. A folyosón lelassítottam Ella emlékfalánál. Hosszas ideig néztem végig alakján, szinte magam előtt láttam. Hosszú idő óta újra elkezdett hiányozni. Kezemet a képre helyeztem, megakarom érinteni. Sajnos már csak így lehetséges.
-Mennyivel könnyebb lenne, ha itt lennél velem. - fájdalmasan továbbhaladtam. Idegesen löktem ki az ajtót. Előkotortam a cigimet, majd rágyújtottam. A kifújt füstöt nézve valahogy az élet mulandósága jutott eszembe. Kétfajta elmúlás van. Az amelyik bármelyik percben lecsaphat rád. Amilyen gyorsan jött érted, olyan gyorsan vitt. Vagy idősen az ágyon fekve, életed lepörögve előtted. Mindkettő gyors, mert az életünk végén azt vesszük észre, hogy az élet egy nagy rohanás volt. Akkor meg már mindegy.

Utoljára beállok a tükör elé. Rég volt rajtam szmoking. A csokornyakkendőt megigazítva sietek le a lépcsőn a csapat teljes. Anyu, apu, Doniya, Waliyha, Safaa, Rabi, Ginger, Adam, Keiko és az a pár tornász akit estére választottunk: Tina, Robin, Chiara.
-Bocsi a késésért, igyekeztem. - néztem végig a társaságon.
-Megszoktuk. - jött az egyhangú válasz. Ahogy elindultak kifelé, haragom ellenére, akaratlanul is, szemem a vörös hajú lányra tévedt. Comb alá érő sötétkék ruha, ami hátából kellőképpen sokat mutatott. Egyszerű a ruha, de hátul az a kivágás annyira feldobja. Olyan csinos benne. Fedetlen lábai egy fekete színű magassarkúban végződnek. Vörös tincsei hullámok helyett, egyenesen omlott a vállára. Hullámosan vadítóbb, de meg kell hagyni szívesen megnézném közelebbről így is. A látképet a mellette sétáló kisöcsém rontja el. Külön autókkal megyünk. Pontosan hárommal. A kocsimhoz lépek majd rá nézek arra az egy személyre, akivel szeretnék egy autóban ülni. A többi nem érdekel.
-Ging, jössz? - halványan bólint. Kinyitom neki az ajtót, amit udvariasan megköszönve be is ül. Megvártam míg két húgom is bevágódik, utána elindulhattunk.
-Azt hittem haragszol. - fonja össze két karját melle alatt, ami bár kicsi, de szép. A visszapillantótükörből észrevettem Wali és Safaa érdeklődő tekintetét.
-Kéne? - kérdeztem egyhangúan. Miért haragudnék? Mert egyik nap alattam fekszik, majdnem csókolózunk aztán pedig az öcsémmel ölelkezik? Most ilyenkor mi van?
-Azt te tudhatod. - felelte olyan stílusban, mint én. Onnantól kezdve kifelé bámult az üvegen. Fene egye meg ezt a lányt! Hogy lehet ennyire nehéz eset? Erősebben szorítok rá a kormányra, ujjaim már-már elfehérednek. Az út további részén hozzám se szólt, ám mégis gyerekes módon jobban örültem annak, hogy velem utazik, mintsem Rabi-val. Leparkoltam, utána rögtön szálltam ki a testvéreimnek segíteni. Az anyósülésen ülő személynek is segítettem volna, ha ő makacs módon meg nem oldja. De ismerős a helyzet, így nyitottunk. Inkább megcsinálja maga.
Anya még utoljára megkér minket a kulturált viselkedésre. Bent minden nagyon előkelő volt. Az asztalterítők egyhangúan fehérek. A falak mogyoróbarnák, a plafonról nagy csillárok lógtak. Legalább ízléses. A férfiak mind öltönyben, frakkban nyakkendővel a nyakukban, a hölgyek kis vagy nagy estélyikben. Az eldugottabbik sarokban ott ült Joseph William, négy lánnyal. Felálltak mindenkivel kezet fogtunk, bemutatkoztunk. Helyet foglaltunk a kör alakú asztalnál, minő véletlen pont Ginger mellé sikerült leülnöm. Kihozták az első fogást. A beszélgetéstől sem lett zajosabb az asztalunk, hisz halkan beszélgettünk, akivel szerettünk volna. Mi csendben ültünk. Kezemet Ging combjára simítottam és belemarkoltam. Kissé felugrott a széken. Óvatosan letette az evőeszközt majd kezemre csapott. Mit sem törődve heves reakciójával feljebb simítottam a kezem, egészen a ruha széléig ami kezdett felfelé gyűrődni.
-Mi a francot csinálsz?! - suttogta idegesen. Válaszra se méltattam. Még lesz idegesebb is a mai estén, csak győzze kivárni. Már nagyon fent jártam, amikor elhúztam a kezem. Sokkolva nézett rám. Kacér mosolyra húztam szám sarkát.
A vacsorát követően közölünk páran a tánctérre mentek. Lassú zene szólt, amire párok táncoltak. Tina kezdte el húzogatni szmokingom ujját.
-Hmm? - fordultam felé.
-Jössz? - vonta fel kirívóan íves szemöldökét. Egyszerű lány számomra, semmi nincs ami megfogna benne, még is igent mondok. Hosszú este vár Holmes kisasszonyra. Kezeit körbefonta nyakamon, én az enyéimet a derekán. Régen táncoltam, azonban nem felejtettem. Mutatóujjával körkörösen rajzolgatott tarkómra. Tekintetemet asztalunkhoz vezetem. A barna őzike szempár minket vizslatott. Mosolyogva néztem Tina-ra, aki egyre inkább hozzádörzsölte magát ágyékomhoz.
-Kérlek. - szóltam rá finoman.
-Ugyan Zain. - ajkaival állam vonalát súrolta. Hagytam neki, noha, ha rajtam múlik semmi sem fog ebből kialakulni. Megragadta a csokornyakkendőm ezzel magához húzva egy csókra. Megálltam. Mozdulatlan voltam. Ajkaival bejutást kért. Óvatosan hátrahúztam a fejem.
-Miért kéreted magad? - suttogta a fülembe, mögé lágy puszit lehelve.
-Mi csak táncolunk, nincs csók. - ráztam a fejem. Két kört táncoltunk végig. A szám végén visszasétáltunk az eredeti helyünkre. Rám se nézett. Helyes. Most legalább van miért megsértődnie. Mikor mindenki visszatért Joseph kíváncsisággal kérdezgette új tornászunk. Ginger kielégítő, hosszas válaszokat adott, valamint kölcsönösen érdeklődött.
-Ki edzett? - jött az újabb, remélem most már utolsó téma.
-Rabi. - várj mi?! Szimplán ennyi? Lángoló szemekkel nézek az említett személyre, kinek arcáról, amint észreveszi a vigyor is lehervad.
-Én is. - morogtam bele a beszélgetésbe. A levegő felforrósodott, feszülten figyeltek négyünket. Belekortyoltam a boromba, a kínos csend ott lebegett, mint valami mérgező köd.
-Nos. Köszönjük ezt a csodálatos összejövetelt. - tolta ki a széket, utána a tornászai is -Találkozunk a versenyen. Utána irány a világbajnokság! - mondta kicsattanó örömmel.
-Úgy legyen! - rázott vele kezet apa. Mi is készülődni kezdtünk. Ginger odasétált Keiko-hoz. Ők ketten hátul lemaradva beszélgettek. Gondolom a bulis éjszaka is szóba került. Rabi mellettem sétált, végig azon gondolkodtam mit mondhatnék. Vagy mit kérdezhetnék.
-Tetszik? - felesleges lenne tovább ragozni. Pontosan tudja miről beszélek. Erre mindössze csak ennyit válaszolt:
-Látom ránk vagy kattanva.

//Ginger//
Az éjszaka egyre hűvösebb volt. Valamint nem ugráltam a tudattól, hogy beülünk kocsmázgatni. Jöttem, mert... Fogalmam sincs miért. Elszomorított amit láttam. Mindenesetre Zain-nek sikerült bebizonyítania mennyire kétszínű. Adja az ártatlant mennyire fáj neki Ella halála. Egyszer velem akar csókolózni, máskor a combom fogdossa, aztán más lánnyal dörgölőzik össze. Rosszul vagyok. Mindenki rendelt magának, én a múltkori eset után kihagytam. Keiko hazament mielőtt bejöttünk volna. Ezen sincs semmi meglepő. Leginkább az, hogy Ginger Holmes mit akar itt.  Többszörösen felteszem magamnak ezt a kérdést.
-Megint iszol? - szememmel magam elé bámulok. Nem bírok rá nézni.
-Megint beszólsz? - jött a közönyös hang. Minden erőmet beleőröltem egy lenéző tekintetbe, csak az ő számára.
-Állj le! - két értelemben üvöltöttem rá -De te tudod. Elvégre úgy hallottam Svájc jó hely. - vigyorodtam el gonoszan. Ez gonoszság. Mellettem Adam elhallgatott, Tina eddig a Mr. Megint leiszom magam sárgaföldig urat nyaggatta szemrehányóan dőlt el jobbra, mindezt persze azért, mert így jobb rám látása van. Pár másodpercen belül az minket kettőnket mustráltak az asztalnál ülők.
-Ha szeretnéd segítek bepakolni, a folytatásnak az ára a repülőjegyed lesz. - kizárólag neki mondtam. Halkan, mégsem akartam lejáratni. Kitoltam a széket. Amint kiértem a levegőre megbántam minden szavamat. Csúnya dolgok hagyták el a számat. Leintek egy taxist. Késő lenne visszamenni. Azt a szomorúságot a szemeiben. A bűntudat erősebben markolja körül a szívemet. Utoljára látom, ahogy kiront az épületből és lekuporodik az épület tövébe. Kitör belőlem a zokogás.
-Álljon meg! - kérlelem, épp lassít már ugrok ki. Menjek oda hozzá? Mit mondjak? Átölelem. Öleljem át? Mi ütött belém? Féltékeny lennék?
Lábaim gyorsabban visznek egyre közelebb hozzá. Leguggolok, fejemet vállára hajtom. Oldalt rám néz. Vállait elrántja. A csomó a torkomban nagyobb lesz.
-Koszos lesz a szmokingod. - hüppögve seggre huppanok.
-Ja. Most már koszos alkoholista vagyok. - hangja elcsuklott. Legalábbis remélem a feltámadó szél törte csak meg. Sír?
-Tiszta szívemből sajnálom.

A "sajnálom" szó a meggondolatlan szavak kimondásáért felelős. Egyfajta mentőmellény. A másik sebének begyógyítása. Őszinte megbánás. Sajnos néha túl késő. Főleg mikor késdobáló módon szúrod hátba az illetőt akit kedvelsz. Aki elkapott esés közben. Aki tanácsokkal lát el a célod elérése érdekében. Akihez hozzá bújhattál filmnézés közben. Aki segített öntudat kívüli állapotodban. Egyszóval emberileg megtesz érted bármit.
Te meg idióta vagy.
-Menj haza. - intézte hozzám utolsó szavait. Feltámaszkodott, azzal faképnél hagyva a parkoló felé vette az irányt.

Tornászok!💕
Itt is lenne az újabb rész. 
Öhm. Rövidebb, amit rettentően sajnálok, de most valamiért rengeteg tanulnivaló zúdult a nyakamba. Előadás. Tézék, dogák, felelések. Azt hittem év végén kissé lassítunk. Mindegy is.
Csak már kiakartam rakni a részt, ezt a két napot pedig végigviszem.
A szünetben majd jelentkezem 😘
Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, ígérem válaszolni fogok rájuk. 
 További szépséges, napsütéses hetet! 💕
xxKatie

2017. március 22., szerda

10. rész

 "A dolgok mennek a maguk módján, és nem te vagy az, aki változik - az életed változik"
Perrie Edwards

//Zain//
-Bedrogozták, csinálj valamit! - kérlelt Rabi, hangja elcsuklott. A kanapén, pedig ott feküdt magatehetetlenül, az eszméletét elvesztett Ginger.
Szemeim kipattannak. Normális esetben még lustálkodnék, azonban most a szivacson feküdve egyáltalán nem érzem szükségét. Amúgy is, fent fekszik az ágyon, azóta fel se kelt. Noha hiába hívtunk hozzá orvost, hiába mondta miután megtett mindent, hogy jobban lesz. Csak mozdulatlanul fekszik. Éjszaka három van. Most sem aludtam tovább húsz percnél. Folyamatosan ellenőrzöm. Ki volt képes erre? Őt ki tudná bántani? Az öltözéke még csak kirívónak sem volt nevezhető, hosszú nadrágban volt és trikóban, amit bőrkabátja fedett. 
Ennél azt hittem kellemesebb lesz a következő találkozásunk. Fel sem tudtam fogni, amikor megjelent vele az öcsém. Baromi szerencséje van annak a fickónak, ha én találtam volna rájuk, még most is félholtan feküdne a padlón. 
Amíg anya átöltöztette Ginger-t, addig felhívtam az apját, aki totálisan ki volt akadva - amit természetesen megértek -, viszont legalább ennyire bosszantotta az, hogy nálunk van. Elakart érte jönni, de meg kellett vele értetnem a lánya állapotát. Egyébként is, amennyire lehet nyugodtabb vagyok, mintha kórházban vagy otthon lenne. 
Az ágy szélére ülök. Bőre hihetetlenül fehér, eléggé elüt tőlem. Maga mellett pihenő kezét, kezembe veszem majd végigpuszilom mind az öt ujját. Csak ne legyen semmi baja. Iszonyatos érzés így látni. A telefonom rezegni kezd az éjjeli szekrényen. Adam. Felvettem, kizárólag azért, hogy ne mondhassa azt mekkora barom vagyok.
-Igen? - hunytam le a szemem. Fáradt vagyok.
-Jin hívott. Aggódik Keiko miatt, azt mondta Ginger-rel ment el bulizni. Hívta, de nem vette fel. Tudsz valamit felőlük? - felnyögtem.
-Hosszú. - túrtam bele a hajamba idegesen -Öltözz, megkeressük! Tíz perc múlva előttetek vagyok. - dobtam félre a mobilom. Fájdalmasan tekintek a vörös hajú lány felé. Nehéz szívvel hagyom itt. Gáz van, miért érzek így? Hogy lehet ennyire elcseszett egy éjszaka?
Felrántom a farmerom, felülre meg csak a pulcsim húzom. Halkan sétálok át Rabi szobájába. Benyitok hozzá. Az ablakpárkányban ül.
-Öcsi. - suttogtam.
-Mi az? - kapta felém a fejét. Szemei alatt ott ékeskedett két hatalmas karika.
-Aludtál valamennyit?
-Egy percet sem. - rázta a fejét. Megerőltetem magam és próbálok nem arra gondolni, amire a tények utalnak. Már az első pillanattól látszott rajta. Tetszik neki Ginger... Ez a gyanúm az idő teltével egyre erősebb.
-El kell mennem. Átmennél hozzá? - alig láthatóan bólint.

A bárban, ahol Rabi megtalálta Ginger-t elkezdtük a keresést. Hajnali negyed ötkor Adam megtalálta a női mosdóban kidőlve. Szerencsére feltudta kelteni, ő hozzá nem nyúltak. Elvonszoltuk magunkat az autóig.
Fáradtan pislogok a kormány mögött.
-Kevés volt a levegő, ezért mentem be ablakot nyitni. - mesélte, enyhén szólva ő is ki van. Főleg akkor akadt ki, amikor megtudta mi történt a barátnőjével.
-Haver! - érintette meg a vállam Adam -Először menjünk hozzátok, szállj ki. Pihenj. - a visszapillantóból rámosolyogtam. Még jó, hogy van egy ilyen barátom. Vitatkoztam volna, de tényleg alig bírom. Balesetet pedig nem szeretnék.
A házunk előtt átadtam Ad-nak a sofőr szerepét. A folyosón lerúgtam a cipőm. Ezentúl jobban kell figyelnem Ging-re. Fent a szobába úgy, ahogy bedőltem mellé. Öcsém a földön aludt takaró nélkül. A maradék energiámmal ráterítettem egy pokrócot.

ღღღღღ

//Ginger//
Némán fekszek már két órája. Félek kimenni apához. Félek, mert rettentő dühös volt. Mellesleg a Malik családra is megharagudott, akik az égvilágon semmit sem ártottak. Sőt! Hatalmas köszönettel tartozok nekik én is és apa is. Miután felébredtem náluk, mindenki úgy tett mintha aznap éjszaka minden a megszokott kerékvágás szerint történt volna, kivéve Zain-t, s Rabi-t. A fiatalabbik fiú reggel elmesélve mi is történt pontosan úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajtam. Kezei remegtek, ahogy a hangja is. A szívemet akár egy kéz facsarta, összeszorult. Nyugtatóan simogattam a hátát. Cseppnyi erőm hasonlított egy harmatéra. Fejem vállába fúrtam és egyre csak mondogattam neki: "Már jól vagyok."
Zain szótlanul nézett minket. Szemei szürkén csillogtak, barna íriszei alatt hosszú sötét karikák díszelegtek. Ült. Görnyedt testtartással.
Tenyereim mögé rejtem arcom, hátha sikerül kizárnom megtört alakját.
Ki kell mennem. Ma már edzenem kell.
A zuhanyzó alatt álltam. A forró víz ellepte a testem. Szabadulni akarok, el innen. Testem köré csavarom a törölközőt, majd rezgő telefonom a fülemhez emelem.
-Halihó! - próbálok biztatóan beleszólni.
-Hogy vagy? - jött az aggódó kérdés a túlsó vonalról.
-Jobban, Rabi. - mosolyodtam el.
-Pihenj sokat. - aranyos, amiért ennyire aggódik. Viszont tényleg jobban vagyok. Enyhe fejfájás. Tegnap voltam igazán rosszul, sokszor elmosódott minden, szédelegtem. A mai nap istenes.
-Készülök, megyek be tornázni. - a fehérneműimnél kutattam, mikor megtaláltam a kényelmes darabokat, ruhásszekrényem felé vettem az irányt.
-Megőrültél? - rökönyödött meg.
-Őrült vagyok eleve. - vonogattam vállat.
-Mehetek?
-Persze. - kuncogtam -A ti tornatermetek.
-Fél óra múlva?
-Ott leszek.
Apa erősen ellenezte, hogy elhagyjam a házat, ám cseppet se érdekelt. Megharagudtam rá, amiért rossz dolgokkal illette Trisha-ékat. Mellesleg hiába van bűntudatom akárhányszor elmegyek, akkor érzem jól magam, ha valahol máshol vagyok. Mert az számomra az igazi otthon. A tornaterem.
Mélyen legbelül még Zain háza is hiányzik. Olyasmit nyújtott, amit rég éreztem. Hosszas visszaemlékezés után azon kapom magam, hogy ott toporgok.
-Soha senkinek sem engedtem meg ezt a megszólítást. Te vagy rajta kívül az egyetlen. - suttogta egész közel -Szólíts így nyugodtan, ahányszor csak akarsz. Maradj kérlek! - ajkaival súrolta számat, szinte már bele beszélt. Önkontroll. Leszegtem a fejem, így most már a homlokomon állapodott meg. Én vagyok az első, aki így szólíthatta. Nem szólt le. Megkért a maradásra. Maradtam. De minek? Ki olyan idióta, aki elhajol a csókja elől? Én! Csodálatos Ginger! Akkor alatta erős és mély érzés kerített hatalmába. Akartam azt a csókot. Mégis úgy érzem Ella-val vagyok egy ringben. Hisz ő halott! Hogy Érezhetek ilyet? Minthogyha versenyzek vele. Talán, mert Zain le van ragadva nála. Vagy már túl van rajta? Megakart csókolni. Szétfeszítenek a gondolataim. Jobb lenne, ha az izomláz feszítene szét.
Két kar fonódott körém. Kezeimet hátához emeltem, férfias illatát mélyen beszívtam.
-Ne haragudj, kissé megcsúsztam. - tolt el magától. Rámosolyogtam. Rabi rendkívül figyelmes. Amióta ismerem mindig nagyon kedves velem.
-Semmi gond.
Kinyitotta az ajtót. Udvariasan előre engedett. A folyosón ismét pillantást vetettem Ella falára, csak most futólagosan.
-Amíg átöltözöl kipakolok.
-Segíteni szeretnék! - siettem utána.
-Ginger. - óvatosan megfogta az egyik kezem -Inkább öltözz. Így is megerőlteted magad.
-Izé, minden rendben velem. - húztam el zavartan a kezem. Szemeit kézfejemre vezette, amit előbb fogott. Feltűnt neki, te jó ég! Nem akarom megbántani.
-Hiszek neked.
Egész biztos megbántottam. Mi van velem?
Falhoz vágott kedvel húztam át a dresszt. Hajamat szokásosan lazára fogtam. Mezítelen talpal topogtam végig a hideg metlakin be a terembe. Rövid, ámde alapos bemelegítés után felhúztam magam a gerendára. Most már fejből tudom a gyakorlatot. Lábamat fejem elé lendítem, megfogom és spárgába húzom lábaim. Alig maradt időm a versenyig. Másfél hét. Nyugalom. Megcsináljuk, bebizonyítjuk Zain-nek, hogy tévedett velem kapcsolatban. Igaz leszokott a szekálásomról, bennem attól még ott van a találkozásunk pillanata. Hideg, lenéző, utálkozó tekintet. Mélyen belém égette, mostanság aligha bírnám tőle elviselni. Félbeszakítottam a róla való elmélkedésemet a hátra szaltóra való tekintettel. Magabiztosan álltam meg a gerendán. Tudtam, ha leesnék Rabi ugyanúgy rögtön elkapna, ahogyan azt a bátyja tette. A leérkezés jobban sikerült, mint eddig bármikor.
-Sokat fejlődtél. - lépett mellém. Úgy éreztem muszáj valamit tennem, gyorsan cselekedtem. Mellkasom az övének ütődött. Húztam magamhoz, amilyen szorosan csak tudtam.
-Annyira köszönöm. - arcom vállába fúrom. Tartozok neki ennyivel.
-Öh.. Ez az igazság. - ölel vissza.
-Egész végig rendes voltál velem. Elképesztően jól esik.
-Ginger. - tolt el magától, egyenesen a szemembe nézett -Emberségesnek lenni könnyű.
-Jó ember vagy. - sosem szoktam ilyenekről beszélni. Ő megérdemli, hallania kell, tudnia milyen igazából.
-Mi ütött beléd? - nevet fel, kezét homlokára tapasztja. Zavarba jött? -Mármint figyelmes tőled, jól esik. - tette hozzá látva megrökönyödött arcomat.
-Gondoltam illik megköszönnöm. - hajtom le a fejem. Miután kibukott belőlem a sok érzelem átmentünk a talajhoz, ahol külön az összes elemet elgyakoroltam, majd egybe. Felemás korlát. Rabi oldalra állt. Ahogy felhúztam a tenyérvédőt felugrottam, ekkor ő közelebb jött. Őszintén amikor elkezdtem a tornát ettől féltem a legjobban. Mert persze, sehonnan se jó le esni, de, ha választanom kell, akkor inkább bármi másról. A versenyeken rengeteg ilyen balesetet láttam, a hátamon futkosott a hideg, hiába úszta meg kisebb sérüléssel. Maga az esés szörnyű látvány. Erősen koncentráltam minden mozdulatra. Elengedtem, érkezéskor megint sikerült ellépnem. Ez az egyik gyakori hibám. Ezeket mind korrigálni kell. Szekrényugrás. Először, mint eddig is a szőnyegnél gyakoroltuk. Simán a szaltót. A nekifutottam a kezem csak egy pillanatig tartózkodott a szeren, onnan ellökve magam ment a szaltó.
-A leérkezést kell stabilizálnod. Néha sikerül, de többszörösen van ellépésre példa,ezen javíts és ha így folytatod, sikeres leszel a versenyen. - ölelt át. Annyi ölelést kapok mostanság, nem tudom hová tenni.
-Khm. - köszörülte meg valaki a torkát -Zavarok?

Napsütéses szép jó napot tornászok! 💕
Nagyon sajnálom a megcsúszást, én magam sem így terveztem. Szerettem volna előbb részt hozni, de elég sokszor elakadtam illetve többször kitöröltem részeket és írtam újra. Mindezek ellenére remélem tetszett a rész 😊
Köszönöm az előző részhez érkezett kommentet!♥
Kitartást, hamarosan péntek!:D
xxKatie

2017. február 26., vasárnap

9. rész

 "Tekints szemembe még egyszer, te lótusz-pillantású lány:
Azt mondják, hogy a méregnek méreg a gyógyítószere"
Kálidásza

//Ginger//
Résnyire nyitom szemeimet. Szörnyű. Egyszerűen, mintha szétfeszítene a fejem. Próbálok pislogni hátha jobb lesz, noha úgy gondolom a reggeli ébredésre nincs gyógyszer. Visszahunyt szemeim kipattannak mikor kellőképp magamhoz térek. Fejem alatt megemelkedik mellkasa, egyik karja a hátamon pihen, míg a másik a derekamon. Lábaink összegabalyodva. Zavart a tudat, hogy konkrétan rajta alszok. Annyira... Jó. Ez a megfelelő szó rá. Jó érzés. Ez annál is jobban bosszant. 
-Jó reggelt, vöröske! - dörmögős hangjától mosoly ült arcomra. 
-Vöröske?! - horkantam fel -Most már tele van a hócipőm a becézgetéseiddel Zaynie. 
-Zayn. - ismételte el. Felnéztem rá. A plafonra meredt. Mozdulatlanul feküdtem mellkasán, és a beálló nagy csend miatt elbizonytalanodtam.
-Zain... - ráncigáltam meg pólója alját -Mi az?
-Ella becézett így. Zayn. - ó! Szóval ezért halkult el rá tegnap is.
-Ne haragudj! - ültem fel -Én sajnálom. - hebegtem. Egyszerűen a csodálatos ébredés után a sírás kerülget. Fizikai fájdalom volt felkelni róla, azonban naiv voltam, ha azt hittem ő túl van rajta. Egy pillanatra elvarázsolódtam, de most már tudom legalább azt, hogy Ella gondolata még mindig erősen él.
-Rád? Ugyan. - ült fel -Hogy aludtál? - "fantasztikusan tud" témát terelni. Pár percig egyenesen a szemébe néztem. Hogy aludtam? Jól, jobban mint kellett volna. Keze kézfejemre simult. Pont beleillett a kezébe. Néztem, ahogy elfedi az én csöppnyi kezem. Finom, puha az érintése. 
-Most szörnyen érzem magam. - rántottam el a kezem. Hiába csúsztam el tőle, folyamatosan közelebb jött.
-Ging. - motyogta a hajamba -Nincs semmi. Érted? - összeszorítom az ajkaim, ahogy megérzem leheletét a nyakamon. Bizsergető érzés járja át a testem, megőrjít. Mindezt hiába, igazán értékelném, ha kitudnék igazodni rajta. 
-Jobb lesz, ha megyek. - rúgtam le magamról a takarót. 
-Maradsz! - rántott vissza csuklómnál fogva. Hatalmasat huppantam az ágyra, hirtelen magamhoz se tértem. Lábát átlendítette és a csípőmre ült, arcomhoz hajolt, szemeivel mélyen enyéimbe kapaszkodott.
-Soha senkinek sem engedtem meg ezt a megszólítást. Te vagy rajta kívül az egyetlen. - suttogta egész közel -Szólíts így nyugodtan, ahányszor csak akarsz. Maradj kérlek! - ajkaival súrolta számat, szinte már bele beszélt. Önkontroll. Leszegtem a fejem, így most már a homlokomon állapodott meg. 
-Maradok. 
Mutatóujjával államnál fogva kényszerített az újabb szemkontaktusra. Szemei azonban ajkaimat pásztázta. Felém hajolt. Megállt, újból rám nézett. Na nem! Nincs csók! Vár, rám vár, ennek ellenére én maradok. 
-Segítesz nyújtani? 
-Persze. - csalódottnak tűnt. Erős késztetést éreztem, rémesen nehéz visszafogni magam. Csakhogy mi barátok vagyunk, a barátok meg nem csókolóznak. 

Most már kevésbé fájdalmas. Terpeszben ülök, belép két lábam közé, lassan kezdi hátra tolni a lábaimat.
-Feszül? - kérdezi, mire csak bólintok. Tulajdonképpen csak azért szerettem volna nyújtani, hogy eltudjam kerülni a csókhelyzetet, meg persze, mert az este és a most délelőtt után nincs kedvem a többiekkel. Apropó többiek! Rabi-val mi lehet? Csak pár szót váltottunk tegnap.
-Olyan jó idő van, biztos nyújtani akarsz? - helyezkedett el mellettem a fűben. Nincs. Semmihez sincs kedvem ma.
-Biztos. - próbáltam minél meggyőzőbb lenni.
-Hű, elég bizonytalan volt. - abba hagyta. Utána nyúlnék, de félő megint ott kötünk ki, ahol jó előbb még reggeli előtt. Keiko-val is mióta nem találkoztam. Találkoznom kell vele. Elnézek másik irányba, ahol épp egy férfi mászott át a kerítésen. Mi a ...?
-Adam, mondtam már. Emberibb formába gyere be, mert egyszer feljelentenek a szomszédaim. - dörzsölte meg arcát Zain. Ó! Akkor ismeri. Azonban Adam - mint kiderült - cseppet sem tűnik valami jó kedvűnek. Inkább dühösnek.
-Hohó! Álljunk meg egy menetre! - indult meg felénk idegbeteg állapotban -Először is! Baromira elfeledkeztél rólam! Másodszor, sose jössz ide, erre van ez a csaj, akiről még csak legjobb haver gyanánt egy szót se ejtettél, idehozod én meg anyukádtól tudom meg! Harmadszor úgy mászok be, ahogy akarok! - csapkodott össze-vissza a kezével. Értetlenül néztem Zain-ra, aki csak maga elé bámult. Vajon Keiko is így érzi magát? Ma mindenképp elhívom valahová, bár edzés így kilőve.
-Először is, sajnálom. Tényleg. Másodszor is, "ez a csaj" - idézte őt -Ginger. - mutatott rám.
-Hali! - intettem felé kellemetlenül.
-Szia! - ereszt meg felém egy mosolyt, kezét felém nyújtja. Felhúz a földről majd kezet csókol (?). Zavarba hozott igazán, mi történik a hím neműekkel? Eddig egyik sem csinálta nekem. -Adam Jenkins.
-Ginger Holmes. - vigyorogtam én is rá.
-Örülök a találkozásnak, annak meg még inkább, hogy egymásra találtatok.
-Harmadszor. - szakítja félbe Zain, aminek Adam legkevésbé se örül -Van ajtó.
-Sajnálom az előbbi indulatosságom. - folytatja nekem, mit sem törődve haverjával -Ez az idióta képtelen magáról életjelet adni.
Ad megjelenésének köszönhetően bementünk a házba, ahol én búcsúzóra fogtam a formát, persze Malik minden erejével marasztalt. Adam is megkért a maradásra.
-Beszélgessetek nyugodtan. Nekem amúgy is találkozóm van a barátnőmmel. Gond, ha kihagyom az edzést? - nézek most már tornatanáromra.
-Dehogy. Érezd jól magad. - kedvesen néz rám. Úgy utálom! Miért csinálja ezt?! Hogy tartsam magam? Megölelem. Gyengéd puszit nyomok arcára.

Magassarkúm hangosan kopog az utca aszfaltján, már most megbántam, hogy felhúztam. Keiko izgatottan mesél arról az idegennyelvről amit el akar kezdeni tanulni.
-Tényleg, nem szeretni te is tanulni valamit? - karolt belém.
-Talán később, most a tornára összpontosítok. - rám fintorgott. Kérdőn felvontam a szemöldököm, mire sóhajtott egyet. Keiko mindig is kifinomult nő volt, intelligens, okos, most azonban nem értettem ezt a reakcióját.
-Szerintem te másra összpontosítani. Waliyha mesélni rólatok. - rólunk? Az emberek kezdenek minket többesszámba venni, holott csak barátok vagyunk. Még mindig.
-És? - szegtem tekintetem a cipőre.
-Én nagyon kedvelni Zain-t szögezni le előre. - már rosszul kezdődik. Közbevágok.
-Barátok vagyunk. - szögeztem le vele én is.
-Tényleg? - elkerekedett szemmel rám nézett -Wali izgatott lenni miattatok. - túr bele a hajába.
-Ha már elkezdted, mondd.
-Azt akarni mondani, Zain nincs jól. És legkevésbé se szeretni, ha te is szomorú lenni miatta. - megtorpanok. Fájdalmasan ránézek. Mostanság szomorú vagyok. A világ folyamatosan forog velem, én meg elveszetten szédülök egyik irányból a másikba. Úgy érzem szükségünk van egymásra. Nekem és Neki. Elmorzsolok az ujjammal egy könnycseppet. Azonnal magához húz, belőlem meg kitör az aminek már rég ki kellett volna jönnie. Vállán sírok hangtalanul, közben újra rá kell jönnöm mekkora önző seggfej vagyok. Még el se kezdődött az este, a hangulatot rögtön elrontom pillanatok alatt.
-Szükségem van rá. - fújom ki a levegőt remegve.
-Tudni. - simogatja a hátam -Neki is rád. - próbál eltolni magától, hogy rám nézhessen, viszont képtelen vagyok hagyni ezt. Az ölelése most mindennél többet nyújt.
-Kezdem igazán megkedvelni. - beszélek a vállába. Eltol magától.
-Épp ezért csajszi! Most szedni össze magad, jól szórakozni! - vigyora ragályos lesz.
-Köszönöm. - törlöm le a könnyeimet.

A szórakozóhelyen bukfencezett egyet a gyomrom. Elfintorodtam. A cigi valamint az alkohol szaga keveredik. Az emberek a táncparketten tombolnak, mi meg próbálunk valahogy utat törni közöttük. Leülünk a pultnál, rögtön valami erőset rendelünk. Lehúztuk az italunkat majd Keiko magával rántott. Leginkább felé voltam fordulva, ugyanis többször próbáltak hozzám érni. Párszor arrébb toltam néhány eltévedt kezet. Hajam arcomra tapadt, hangosan énekeltem az üvöltő zenét. Felszabadultam, a feszültség szétáradt a testemben, aztán köddé foszlott.
-Megyek inni! - hajoltam a füléhez. Szomjas vagyok. Rábólint. Leültem egy férfi mellé. Szemét végigvezette rajtam, amint elemzésemmel végzett arcomon állapodott meg.
-Jössz táncolni? - mosolygott rám féloldalasan.
-Most jöttem. - elfordultam tőle. Leadtam a rendelésem s amíg készítették előkotortam a cigim. Többen is cigiznek bent, akkor nyilván nekem is lehet.
-Megkínálsz? - jött újból oldalról a hang.
-Bocs, ez volt az utolsó. - feleltem. Hazugság, de nincs haverkodás. Máshol kutasson -Köszi! - vettem el a pultos sráctól. Belekortyoltam, kezemet az üvegen tartottam amíg hátrafordultam megnézni merre lehet Keiko. Vele szeretnék haza menni, meg amúgy se tanácsos elszakadnunk egymástól. Újra ajkaimhoz emeltem, két nagy korty után a combomhoz ért valaki. Jobban mondva a férfi, aki egész eddig mellettem sunnyogott.
-Idd csak szívem, idd. - vigyora elrettentően ijesztő. Ekkor eszméltem rá. Valamit beletett az italomba. Ez nem jó. Rezzenéstelen arccal tettem le a poharat, meg kell találnom! Hol van?!
-Azt mondtam idd meg! - nyomta hozzám erőszakosan. Kikaptam a kezéből a poharat, az elkapott lendülettel pedig arcon öntöttem.
-Tessék seggfej! Szürcsölgesd! - gyorsan pattantam fel, bevetődtem a tömeg közé. Ellenben hiába kapkodtam a fejem jobbra-balra, sehol sem láttam. Az emberek kezdtek összemosódni. Megszédültem. Forog a világ. Megkapaszkodnék valakiben, ámde látásom zavarosnál is zavarosabb. Kezemmel magam körül kutatgatok, senki. Teljesen lelassultam, egy helyben álltam. Minden erőmmel azon voltam, hogy sikerüljön elindulnom. Hátulról elkapja valaki a derekam, erőszakosan ráncigál. Erőtlenül tologatom le feszes karjait, sikertelenül. Térdeim rogyadozni kezdenek. Rosszul vagyok. Elmémbe egyetlen erős kiáltás vág bele:
-Engedd el!

//Rabi//
-Engedd el! - üvöltök a vörös lány mögött álló kigyúrt pacákra. Könnyű a törékeny lányokkal kikezdeni. Gerinctelen alak! Mielőtt kinyithatná a száját, öklöm csattan az arcán. Előlép mögülem Nicolas és karjaiba emeli Gingert. Szerencsére a körülötte lévő táncosokra esett. Mielőtt még adhattam volna a férfinak, közénk lépett egy csávó.
-Srácok! Nyugi!
-Nyugodt vagyok. - közöltem. Oh ez még semmi! -Őt meg takarítsd innen, különben megteszem én! - néztem el a válla felett. Utálom az erőszakot, csakhogy amint észleltem a karjaiba zárt vergődő lány személyét kétségbeestem. Ki védte volna meg? Pont mindenki leszarta.
-Haver! - kiált Nicolas -Rosszul van! Szerintem drogozott - drogozni? Ő? Soha. Az a nyomorult volt. Szapora léptekkel termettem mellettük. Átvettem az ájult lányt.
-Menjünk.
-Kórházba kéne vinnünk! - rohan utánam.
-Zain ért ehhez! A kórház messzebb van.
-Rabi hülyeséget csinálsz! Lehet veszélyben van az élete! - bassza meg. Mit csináljak?! Zain is drogozott, emlékszem anyáék későbbiekben már tartottak otthon neki vészhelyzet esetére külön segélydobozt.
-Haza visszük! Nyisd a kocsiajtót! - remegő kezekkel teljesítette kérésemet. Az ölembe fektettem. Teste meg-megrándult. Mi történhetett? Hogy merészelt egyáltalán hozzáérni?! Kisimítottam nedves tincseit az arcából. Egész végig rajta tartottam a szemem, hihetetlenül féltem. A kocsi fékezett, Nicolas azonnal kiszállt és kinyitotta az ajtót.
-Hol a kulcs?
-A zsebembe. - morogtam -Dörömbölj inkább! - idegesen toporogtam. Anya kedves arca jelent meg az ajtóba. Szemei kikerekedtek, a kezembe tartott lányra meredt.
-Mi tör...
-Anya, sietnünk kell. - félre állt. Mit sem foglalkozva cipővel berontottam a nappaliba. Lefektettem a kanapéra, teste tehetetlen állapotban szörnyen festett.
-Szólj Zain-nek! - nyögtem anyára nézve. Két kezem közé fogtam arcát. Ha előbb észreveszem most jól lenne. Miért kellett ennek történnie?
Apa jelenik meg Zain-nel a boltív mögül. Értetlenül néz rám.
-Bedrogozták, csinálj valamit! - kértem, hangom elcsuklott. A belső hangok folyamatosan rossz dolgokat suttogtak. Levegővételem szaggatottá válik. Talán, ha kórházba viszem... Most itt van és ki tudja mi lesz vele.

Drága tornászok!
Remélem tetszett nektek a rész! Valamint köszönöm az előző részhez érkezett kommentet BezTinának!:)
Hogy telt a hétvégétek? Kellőképp kitudtátok magatokat pihenni?
Szép hetet kívánok!😘
xxKatie ♥

2017. február 11., szombat

8. rész


/Zain Javadd Malik/
Mosolyogva nézem ahogy mosogat. Felháborodott arcán most nyugalom terül szét. Igazán dühös volt, amikor először dobtam meg liszttel, végül mégis nevetve ért véget a palacsintasütés, ami ahhoz képest, hogy elszórakoztuk az időt nagyon finom lett.

-Fent letusolhatsz. – ajánlottam fel. El sem hiszem, itt fog aludni. Annyi időnk van, engem meg teljesen átjár az izgalom.

-Mit húzok fel? Ugyanis pizsamát nem hoztam. – törölte meg a kezét a konyharuhába.

-Adok ruhát. Megfelel?

-Meg. – orcái elvörösödtek. Igazán aranyos látványt nyújt. Vigyorogva intek neki, hogy kövessen. Benyitok a szobámba majd a szekrényem elé lépek, ahol rögtön találok neki valami kényelemeset tévénézésre.

-Köszönöm. – szorongatta a pólómat, meg az elnyúlt mackómat, amit igazán nagyon szeretek, mert jó meleg.

-Van valami probléma? – kérdezek rá mikor még mindig előttem áll. Már rég rá kellett volna kérdeznem a dologra. Ma is olyan furcsa volt. Edzésnél esküdni merek könnybe lábadt a szeme.

-Dehogy. – rázta a fejét -Csak izé. – motyogta – Itt fent két szobát látok. Ha ez most a te szobád, akkor a másik a fürdő.

-Az alvást megoldjuk. – ki se kell mondania -Amúgy van hely. Mármint. – tarkómra simítom a kezem -Kétszemélyes az ágy. De, ha úgy gondolod alszok a kanapén.

-Alhatunk együtt. – bólint bátortalanul, azzal megfordult és beslisszolt a fürdőszobába.



ღღღღღ



A fürdést gyorsan letudtam a földszinten. Míg Ginger tusolt addig én kihúztam a kanapét, elővettem egy pokrócot és kitettem a lehetséges filmeket. Van egy pár női film is, Ella imádta őket, biztos Ginger is fog találni magának valót. A férfias filmek gondolom úgy is kivannak lőve.

Mezítláb totyogott le a lépcsőn. Vizes tincsei már félig szárazok voltak. Még a háromszor nagyobb pólóban és nadrágban is csodálatosan néz ki.

-Mi az? Mit nézel? – hajtotta le a fejét zavartan, ahogy leült a kanapéra.

-Olyan gyönyörű vagy. – csúsztatom hozzá közelebb a kezem, kisujjam súrolja az övét.

-Öhm. – köszörüli meg a torkát, s ekkor kapok észbe. Ezt hangosan mondtam? Kimondtam.

-Hozok le párnákat. – állok fel hirtelen, – persze ez mind csak az adrenalin miatt van – összerezdülve rám néz csokoládébarna őzike szemeivel. -Mennyit kérsz?

-Egy elég. – pislog.

-Addig válassz filmet. – fordítottam neki hátat.

-Rám bízod? – hallom meglepődött hangját.

-Rád, szóval jó legyen. – kacsintok rá. Az emeletre menet folyamatosan a történteken kattog az agyam. Hangosan mondtam neki azt, hogy „gyönyörű”. Természetesen ezzel csakis az igazat mondtam, viszont ő most mit gondol? Én mit gondolok?! El kell hessegetnem róla a gondolataimat, túl sokszor jár rajta az agyam. Mégis… Mégis annyira kellemes. Ahogy felidézem a parfümjét kókusz illatú, vörös, selymes haját, a mosolyát, az ajkait. Ma lehetőségem akadt arra, hogy tetőtől talpig felmérjem. Hogy hasonlíthat s különbözhet ennyire Ella-tól?

Mellesleg egyre többször zavar, ha Rabi-val üti el az idejét. Látszik az öcsémen, hogy tetszik neki Ginger.


Ennek ellenére ebben a lányban megtaláltam azt, ami régóta baromira hiányzik az életemből. Mellette jobban érzem magam…

-Köszi. – vette el a neki nyújtott párnát.

-Választottál? – kérdeztem és abban a pillanatban kezembe nyomott egy horror filmet. Meglepődtem. Nem a legenyhébb -Biztos? – lebegtettem meg, mire egy határozott bólintást kaptam -Bírod az ilyet?

-Szeretem a horrort. Azt viszont nem ígérhetem, hogy utána elmerek menni egyedül vécére. – nevetett fel.

-Majd kísérgetlek. – röhögtem vele együtt.

-Vigyázni fogsz rám? Megígéred? – húzta fel kiívóan a szemöldökét.

-Védeni foglak minden gyanús dologtól. – adtam szavam. Most már hátradőlt a kihúzott kanapén, én pedig addig beraktam a filmet. Kényelembe helyeztem magam mellette. Magunkra terítettem a pokrócot.

-Sötét van. – suttogta. Elmosolyodtam. Még el se kezdődött a film rendesen.



Ijedtében kissé felugrik. Még az elején megkérdeztem látta-e. Nemleges rázta a fejét, akkor tudtam én mindenképp élvezni fogom ezt az egészet. Mondván minden egyes ijedtségnél közelebb ül hozzám. Egész közel most már. Lábaink összeérnek, ahogy a felkarunk is. Fészkelődni kezd majd fejét a vállamra hajtja, azonban kihúzom alóla magam, karom háta mögé helyezem és egészen a mellkasomra húzom. A levegője hirtelen bent reked, de kiengedi. Érzem heves szívverését. Ez annyira megnyugtat.

A film végén megnéztem ébren-e van még. Laposan felpislákolt rám.

-Menjünk aludni? – simítottam ki az arcából egy tincset.

-Beszélgetni szeretnék. – rázta a fejét. Hulla fáradt.

-Holnap is ráérünk.

-Holnap edzés. – javított ki.

-Semmi sincs, ha egyről lemaradsz.

-Pontosan. – értett egyet velem -Semmi… Gyakorolnom kell. – felelte egy kis hatásszünet után. 

-Makacs vagy. – sóhajtottam, végül beadtam a derekam -Miről szeretnél beszélni? 
-Mindegy. - rántott vállat -Kérdezhetek? 
-Persze. - feküdtem el, sokkal kényelmesebb, kezdek álmosodni. 
-Rossz visszamenni? A tornaterembe. - szóról szóra halkabban beszélt. Elszorult a torkom. Honnan tudja? Nyilvánvalóan kérdezett rá. Tud Ella haláláról, a felelőtlenségemről, a figyelmetlenségemről. Haragudhatnék rá amiért ilyet kérdez, de semmiképp se megy.
-Csak az volt. Most már jobb. - tényleg jobb. Aznap amikor bementem Adam-mel a tornacsarnokba fogalmam se volt róla, jött s megváltoztatta az életemet. Ha valaki mondja akkor: "Hé te! Lesz valaki, aki felsegít a mélyről!" őszintén? Arcon röhögöm. 
-Mitől? - inkább kitől...

-Tőled. - állam fején pihentettem. Régen lazultam el ennyire, leírhatatlanul jó érzés.

/Ginger Holmes/
lem. Megkérdezném ez mikor alakult ki benne, de borzasztó álmos vagyok, nehéz még így is felfogni mit mond. Egyáltalán magát a tényt, hogy itt vagyok nála, a mellkasán fekszek és szívének nyugodt, ritmikus ütemét hallgatom. Gyönyörűnek hívott. Örüljek? Őszintén annyira megkavarodtam. Életembe egyszer voltam szerelmes, a srác viszont másfelé táplálta a gyengéd érzelmeket. Furcsa ilyeneket hallani egy férfi szájából, főleg nekem címezve. 

-Zain? - muszáj a nevén szólítanom, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok alszik-e. 

-Hmm? - hümmög vissza.

-Ne aludj! - gyűrögettem pólója alját. 

-Ging fáradt vagyok. - nyögött fel  Ging?! Életembe hülye becenév adó voltam. Agyam gyorsan pörgött-forgott, szinte már zakatolt miféle nevet adhatnék neki.

-Ha alszunk, akkor hamar lesz holnap, Zaynie. - ezt egy ideig nem mossa le magáról. 

-Miért baj? - kérdi halkan. Túl halkan. Keservesen halkan. 

-Mert jó itt. - megfogja kérdezni miért. Választ adni nehéz lesz, bár erősen közre játszik az a szívmelengető érzés amit most érzek. Jó vele lenni. Már-már fájdalmasan hasít belém a tudat, a gondolata annak, hogy holnap haza kell mennem. Sosem voltam az élősködő fajta, aki másnál lakott, mellesleg nincs az a pénz amiért cserbenhagynám apát. De ugyebár folyamatosan dolgozik alig van rám ideje. Kezdek meglágyulni Malik iránt, ez a lehető legrosszabb. Pont nem fér bele az életembe. Fojtogat a helyzet, azt kívánom bárcsak soha ne érne véget az éjszak. A probléma ott kezdődik, hogy önző vagyok. Önzőség. Apa mellettem is gyenge, lelkileg, testileg is. Meg kell emberelnem magam, így is sokat vagyok távol otthonról. Újból sírhatnékom támad. Másodszor.

-Bánt valami? - a több perces néma csend után arra következtetek, valamit sejt. Legalábbis a "nincs minden rendben" részéről. 

-Örülök, hogy vagy nekem.   


Drága tornászok!
Szeretném megköszönni az előző részhez érkezett komikat! 💕 Mindig adnak löketet az íráshoz!
Valamint elnézéseteket szeretném kérni, sok tanulnivalóm volt, bele kellett húzni félévkor. Remélhetőleg nem lesz több ennyi kimaradás.
A rész elég könnyed lett, viszont én személy szerint nagyon élveztem és imádtam írni😊   
Remélem tetszett nektek a rész.
További szép hétvégét!

Ui.: Elnézést amiért ilyen furcsa az összkép. A felét wordben írtam, a másik felét pedig itt.
 
xx Katie💕