2017. május 14., vasárnap

12. rész

"Milyen érdemem becsülöm, amely
Ne volna, bármire, büszke rabod?"
William Shakespeare

//Ginger//
Két napig inkább otthon gyakoroltam. Már amit tudtam. Tulajdonképpen féltem vele szembe nézni, s leginkább attól, hogy nem bocsájt meg. Felhívtam Keiokot. Elmeséltem neki mi történt. Valamilyen szinten igazat adott nekem. Úgy gondolja kell egy erős jellem, aki keményen megpróbálja visszafogni. Viszont megerősítette, rosszul tettem, hogy mind ezt feldúlt állapotomban mondtam. Mert tényleg a rosszindulat vezérelt. Küldtem egy SMS-t Zain-nek. Elhívtam a parkba, részletes helyszín leírással, véletlenül se kerüljük el egymást. Természetesen egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy eljön. Azért én elmentem délután fél kettőre. Épp a lábam alatt lévő apró kövecskékkel játszottam, amikor megláttam a padon ülni. Pontban ott, ahová meghívtam. Hosszas bocsánatkérésem közepette - még a büszkeségem is sikerült eldobnom - félbeszakított. Ezerwattos mosolyával csak annyit mondott: "Igazad van. Jól esik, amiért aggódsz értem. De ezt kifejezhetted volna egy szimpla szeretlek szóval is."
Azt hittem felképelem. Micsoda beképzelt majom! Hitetlenségemet félretéve végül beültünk egy kávézóba és beszélgettünk úgy mindenről. Vele akármiről el lehet beszélgetni. Az idő csak úgy repült a társaságába, így vacsora idő után sikerült haza esnem. Ezzel elértem apa még nagyobb ellenszenvét irántunk.

Sokkal előbb besiettem a tornaterembe. Úgy sem szeretek a lányokkal öltözni, megkímélem magam egy csomó csacsogástól. Zain bent állt a teremben nekem háttal. Halk léptekkel nekifutásból a hátára ugrottam.
-Helló Zaynie! - üdvözöltem jókedvűen. Lábaimat dereka köré csavartam, biztos, ami biztos. Karjait combjaim alá helyezte ezzel megtartva engem.
-Hogy vagy vörös? - nevetett. 
-Picikét izgulok. - kezemmel óvatosan nyakát karolva közelebb hajoltam hozzá -A versenyen azért majd ott leszel a közelemben?
-Végig. - ígérte meg. Megköszörülte a torkát majd mély levegőt véve megkérdezte -Esetleg a verseny után lenne kedved velem eljönni valahová? Kikapcsolódni. Külföld vagy akármi. 
Elállt a szavam. Meghívott. Te jó ég! Hihetetlen izgatott lettem, a vér buzgón, forróan kezdett száguldozni ereimben. 
-Jól hangzik. - fúrtam égő arcom vállába -Még beszélünk róla. 
-Jó. - hálás vagyok, amiért nem erőlködik, amiért nem mond többet. Legbelül szerintem tudja mennyire akarok menni, vele lenni. Leírhatatlan érzés, elképzelem, ahogy egy tengerparton pihenünk ketten, aztán elmegyünk várost nézni. Akarom. Már most.
-Malik. - kuncogtam a fülébe, amikor még mindig csak álltunk -Ki kéne pakolni!
-Ahj. - rakott le -Elképzeltem kettőnket, ahogy a tengerparton pálmafák közt kifeszített függőágyon pihenünk. - sóhajtott fel. Megragadtam a kezét és a gerenda felé húztam. Megfogta az egyik, én a másik végét majd beemeltük. Nehezebb volt, hogy csak ketten cipeljük. Alá behúztuk a szőnyegeket.
-Menj melegíts be. A többit én kipakolom. - eleget téve kérésének félre álltam melegíteni. A lányok bejöttek és körülöttem ők is készülődtek. Sajnos akarva, akaratlanul meghallottam, hogy rólam beszélnek. Nemcsak Tina balról, mindenki körülöttem. Jelzőkkel illettek, hol szebbekkel, hol csúnyábbakkal. Figyelmen kívül hagytam, akármennyire is nehéz volt. Lin sétált oda hozzám. Kezét biztatóan a vállamra tette.
-Én örülök, hogy vagy Zain-nek. - kedvesen vizsgálta arcom, mely elkeseredve fordult felé.
-Köszönöm. - csupán ennyit mondtam. Tulajdonképpen miért is foglalkozom velük? Alaptalan minden, amit mondanak. Csöpög a rosszindulat. Szét akarnak szedni a verseny előtt. Nekem meg van elég problémám, kit érdekelnek pont ők?

 ღღღღღ

Kezeimet tördeltem. Hol rá, hol az útra néztem. Folyamatosan zúgott az agyam, fáradt vagyok. Leginkább lelki értelemben. Csak szeretnék bebújni a takaróm alá, filmet nézni közben chipset enni. Ami tornász szemmel nézve... Nos gáz. Megálltunk a parkolóban. Tekintetemet felvezettem a kapu felett lévő szövegre "Feltámadtunk". Szívem nagyot dobbant, hirtelen félelem ölelte körbe. Mintha tövises kötéllel csomót kötnének rá. Elborzadok, ahogy kiszállva megcsap a hideg szél. Ott bent van Ella. Szorosan mellette haladok. A kiépített kövesúton haladva a sírokat nézem. Egy különösen feltűnik. Olivia Benson mindössze tizenkilenc évet élt. Idézetében a következő sor áll: "Ámokfutó áldozata lettem." Őszintén. Hány ember feküdhet itt más hibájából? Vajon fiatalok hányan vannak? Ami még inkább foglalkoztat... Miért kellett így lennie?  
Ahogy Zain-re nézek egész egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy miatta pihen itt az a lány, akit szeretett és most is szeret. Elvégre tapasztaltam, úgy vigyáz mindenkire akárcsak a saját életére. Baleset volt. Elkerülhetetlen baleset. Apa szavai fészkelődtek gondolataimba. Ő Javadd-ot tartja felelősnek a történtekért. Én - akármennyire is elvetemültnek hangzik - bízok benne, ha az életemről van szó akkor is. Balra fordulunk majd végig az ötödik sorig. Rögtön az első sír Ella-é. Zain lehelyezi a gyertyákat és öngyújtóval gyújtja meg. Kiveszem a tartóból a virágot, az újat lefektetem a kőre. Míg a régit kidobom, addig a tartót a csap alá helyezem. Megengedem friss vízzel. Visszaérve beleteszem a gyönyörű rózsákat. Fehér szirmaik tele vannak élettel. Eleve a fehér szín az életet, a tisztaságot szimbolizálja. Gondolom ez jellemző volt Ella-ra is. 
Némán ülök le mellé a padra. Szólnék valamit, de torkomba forr a szó. Így kezemet szimplán az övére helyezem. 
-Sajnálom. - hideg zuhanyként ér váratlan megszólalása.
-Mit?
-Amiért kiállhatatlan voltam az elején. Csak annyira bosszantott. - most az első találkozásunkra gondol? Arra miképp viselkedtünk egymással? Mivel megakadt kérdéssel próbálom ösztönözni a folytatásra.
-Mi bosszantott? 
-Te. - én?! -A megjelenésed. Az ártatlan tekinteted. Az egészben az, hogy vonzottál. 
-Vonzottalak? - idiótán érzem magam amiért minden mondata után kérdezgetem. 
-Igen. Utáltam az érzést. Ijesztőnek tartottam újra érezni egyfajta vágyódást. Aztán később hasonlítgatni kezdtelek Hozzá. Annyira kerestem benned mindazt, ami Ella-ban megvolt. Bármennyire is erőlködtem rájöttem sosem lesz senki ugyanolyan, mint ő. 
Világos. Senki. Soha sem helyettesítheti őt senki. 
-Kibaszottul tökéletesnek talállak. 
Ajkaim elnyílnak. Összerakosgatom az apró információmorzsákat. Ezzel mire akar célozni?
-Kibaszottul kellesz nekem. - vallomása sokkolt. Annyi mondani valóm van neki mégis minden mélyen legbelül ragadt. Ráfeküdtem vállára. Pillanatokig csak meredtünk magunk elé. A hallottakat emésztettem, ő meg elbambult. Kíváncsi vagyok mi járhat a fejében.
-Haza kéne mennem. 
-Elviszlek. 
Nem ellenkeztem. Szerettem vele lenni. Az úton haza felé leginkább a bajnokságról társalogtunk. Kerültük a temetőben történt dolgokat. Zenét hallgattunk, énekelgettünk. Egyszóval hazáig a lehető legjobban szórakoztunk. Otthon mindketten kiszálltunk. A ház előtt a kulcs megkeresésével szerencsétlenkedtem. A táskám legmélyén megtaláltam, ehhez viszont a tartalmát Zain kezébe kellett nyomnom. Lábbal löktem be az ajtót, már búcsúzóra vettem a formát, azonban az úr besétált. Kibújt a cipőjéből és megállt az előszobába rám várva. Én is kibújtam cipőimből. 
-Ühm. Fent van a szobám. - ilyen béna szöveget! Aranyos mosollyal ajándékozott meg. Előre indultam, gyorsan szedtem a lábaim. Közel éreztem szinte a hátamra simult. Benyitottam az ajtón. A táskát ledobtam a szekrények mellé. Addig kényelmesen helyet foglalt az ágyamon. Odaültem mellé. Elmélkedve néztem.
-Mit csináljunk?
Vállat vont. Kezeivel magára húzott. Levegőt is elfelejtettem venni. Gyöngéden mocorogtam rajta kicsit. Jobban mondva átmásztam rajta a fal felé. Hozzá préseltem magam. Kezemet mellkasára helyeztem, éreztem szívének egyenletes, békés ütemét. Észrevéve vacogásom magunkra húzta a takarót. Az éjjeliszekrényemre nyúlva elvette a könyvet. Félig átölelve elkezdte lapozgatni.
-Shakespeare rajongó vagy? - vigyorodott el.
-Ühüm. Szeretem. - gyűrögettem nyakánál a pólóját, persze vigyázva nehogy erősebben húzzam meg. Megállt az egyik oldalon és elkezdte felolvasni.

-Azt mondod, kegyetlen, hogy nem szeretlek?
Hisz magam ellen pártodat fogom!
Nem terád gondolok, míg önfeledten
Vagyok, kedvedért, saját zsarnokom?

Gyűlölőidet nem együtt gúnyoljuk?
S akit megvetsz, barátom lehet-e?
S ha haragszol rám, nem állok-e bosszút
Magamon úgy, hogy jajdulok bele?

Milyen érdemem becsülöm, amely
Ne volna, bármire, büszke rabod?
Hibád is imádattal tölti el
Lelkem, hogy szemmel kormányozhatod!

De csak gyűlölj, ismerlek: aki lát,
Olyat szeretsz, s én vak vagyok reád.


-Amikor haragudtál rám... - susmogtam oldalába -Tényleg "belejajdultam".
-Igazat mondtál. Az fájt a legjobban. - nyomott puszit a fejemre. Ekkor gyomromban ezernyi pillangó repdesett fel, szétszedve ezzel egész bensőmet. Most életemben először tényleg úgy érzem valaki önzetlen szeretettel foglalkozik velem. Mindenért. Erősebbnek érzem magam mellette. Szemeimet lehunytam. Kellemes férfias hangja újra betöltötte a szoba csendjét. Folytatta az olvasást. Hallgattam, közben egyetlen egy kérdés lebegett előttem. Beleszerettem?
 

Dárga tornászok!:3
Megérkezett az új rész. Sajnálom amiért ennyit kellett rá várni. 
Remélem elnyerte tetszéseteket. 💕
Szép hetet!💗 
xxKatie

1 megjegyzés:

  1. Szia Katie!

    -Ginger igen egyértelműen beleszerettél - igen most a végével kezdtem :D
    - Zayn igen te is beleszerettél...és ez a vallomás a temetőben nagyon vegyes érzelmeket ébresztett bennem de mindennél erősebb volt a tisztelet és az öröm... tisztelet, hogy ott tetted meg hiszen valahogy nem csak Gin-nek tettél vallomást, hanem Ell-nek is ...az előbbinek arról, hogy szereted és szükséged van rá, az utóbbinak pedig arról, hogy tovább léptél....de senki sem fog hozzá hasonlítani...szeretni fogod mindig ...de már tul léptél rajta annyira, hogy senkit se hasonlítasz hozzá.... mert bámennyire is nehéz...elengedted...nem nem úgy ...úgy igazán sosem fogod elengedni mindig veled lesz...viszont a mély kézfogós ragaszkodásodat felé igen is elengedted és nagyon büszke vagyok rád!

    - Kíváncsi vagyok mi történik még a szobában és, hogy apuci benyit .e? Hiszen, ha csak szimplán feküdnek is apuci akkor is mérges lesz...
    Na és mi lesz a versenyen?

    Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam! Kíváncsian várom a következő részt!

    VálaszTörlés